A ház amiben felnőttem 4 részre volt osztva, ami 4 menedéket jelentett számomra – és egyben jelképezik az Énprojekt színeit is. Az első ház, ahol az én szobám is volt a kék.
Mindig a piros lakásba mentem innen a nagyobbik nagynénimékhez, amikor valami miatt rosszul éreztem magam. Itt mindig zajlott az élet tele zenével, versekkel és művészetekkel. Olyan volt ez, mintha egy mindig elérhető művészetterápiás foglalkozásba csöppennék, ami után rendszerint készen álltam megkérdezni magamtól, hogy: „Rendben. És most? Most merre?”.
A sárga házrészben a keresztanyám élt. Mikor hozzá fordultam, ő mindig feltette nekem azokat a kérdéseket, amelyekre szükségem volt. Neki köszönhetően tudtam végül meghozni mindig a hozzám leginkább közel álló döntéseket, mintha csak egy jelzőlámpa előtt állnék a sárgánál, és már pontosan tudnám, merre tovább.
Az utolsó házrészben rendszerint a nagyszüleimhez fordultam. Ekkor már csak tanácsra volt szükségem: hogy csináljam MÉG jobban, amit már teljes szívvel szeretnék, és tudom is hogyan?
Mintha csak a zöld lámpa előtt állnék. 🙂
Az Énprojektnél mindazoknak, akiknek többre van szükségük már a saját szeretteik támogatásánál hoztam létre ezt az oldalt, egyfajta „otthonként” a szülőházam kapuin kívül.
Itt ugyanolyan bátran kérhettek segítséget – és kaptok is -, mint én gyerekkoromban.